A banán története
A banán őshazája Délkelet-Ázsia, de a görögök i. e. 333-ban már ismerték. Plinius elbeszélése szerint Nagy Sándor katonái is megkóstolták indiai hadjáratukon a banánt. Észak-Egyiptomba és a Közel-Keletre először arab kereskedők vitték a VII. században.
A portugálok a XV. század elején banánsarjakat telepítettek Nyugat-Afrikából a Kanári-szigetekre. Egy spanyol dominikánus szerzetes, Thomas de Berlengas, Panama későbbi püspöke vitte magával a banánt 1516-ban Santo Domingóba. Innen terjedt el a banán az Amerikai kontinensen. Ez lett az Amerikába hurcolt rabszolgák egyik fő tápláléka.
A banán szállítása kezdetben problémás volt gyors romlandósága miatt. A vasút feltalálása és elterjedésével vált szállíthatóvá. 1876-ban darabonként 10 centért árusították az USA-ban, mely másfél liter tej árával volt egyenértékű. A XIX. század végén már 11-16 millió fürt banánt importált az Egyesült Államok Közép-Amerikából.
Európába kezdetben kizárólag a Kanári-szigetekről importálták a banánt, gőzhajókon. Bár a banánra folyamatosan nőtt az igény, a kezdetleges hűtési módszerek miatt nagyon nehéz volt szállítása. 1913-ban már több mint 2 000 000 fürt banánt importáltak Németországba. A banán az egzotikum és a kozmopolitizmus jelképévé vált.
